Amikor egy tábort szervezni és tervezni kezdek, a rutinszerű menetrenden túl még csupán megérzéseim vannak. A végleges program akkor áll össze, amikor a jelentkezők névsora a kezemben van, beszéltem régóta ismert és most bekapcsolódó szülőkkel, hallottam a kérdéseiket és kihallani vélem az alapvető elvárásokat.
Akad, aki már szinte a kezdetektől, - az óvodás táborok óta - velünk van és megtisztelő felelősség olyan gyerekek első tábori élményévé válni akik, a KisMesterek között tapasztalják meg egy 5 nap alatt formálódó kis közösség dinamikáját.
A táboroztatás minden szereplő részére hordoz magában némi kockázatot. Vajon minden úgy sikerül-e, ahogyan azt előzetesen elképzeltük?
Egy szorongásra hajlamos, nehezen megnyíló gyerek pakol-e az élménykosarába annyit, mint az, aki már az első pillanatól kezdve "berobban" a táborozók közé?
A szülői dilemma állandó: a széles kínálatból éppen a gyerekének való időtöltést sikerült megfinanszírozni és nem pénzpocsékolás-e, amit bárcsak másra szánt volna a család?
És ott van a tábor szervezője, aki szerencsés esetben lelkiismerete, tudása és figyelme legjavát próbálja az adott turnus gyerekeire koncentrálni.
Ekkor reméljük, hogy péntek délután sértetlenül, egészségesen sikerül visszaadni őket szüleiknek és csupán azért látunk lebiggyedő ajkakat mert sajnálnak elválni tőlünk és bizony szerették velünk tölteni a tartalmas napokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése