A télen a naplopóval álltam ellent a szürkeségnek, most is színpompás kreatívkodást szerettem volna nyújtani a gyerekek számára.
Az egyik középsős csoportban maradtak még a szülők által hozott kis befőttes üvegekből.
Az ötletelés eredménye a szivárványos mécses lett. Saját gyerekkorom egyik meghatározó mesekönyve Marék Veronika Boribon és a 7 lufi. Saját csemetéimnek is elsők között szereztem be. Vittem magammal még Bartos Erika Bogyó és Babócáját is (amiben Bogyó állandóan a szivárványon akar lecsúszni) és felolvastam a ráhangolódás kedvéért.
A krepp papírt sodorni kellett a gyerekeknek. Mivel ez közel sem olyan könnyű feladat, mint a felnőttek gondolnák, párokba állítva tekerték a papírcsíkokat. Pausz papírra ragasztottuk fel, majd a mécsesbe - hogy egy kis kék-felhős érzetet is adjunk, festett rizst töltöttek, ebbe ült bele a teamécses.
Tudom, nem lehet mindig a fellegekben repkedni, de nekem megadatik a foglalkozások meghitt perceiben, hogy ott érezzem magamat. Pláne, amikor azt mondják a gyerekszájak: "Kriszta néni, én annyira szeretek kézművesre járni!" Bizony, én is!!! :-)
Más csoportjaimban hiánycikk a kis üveg, de szeretnék nekik is valami szivárványos feladatot. Szívesen fogadom az ötleteket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése