2018. december 27., csütörtök

Évértékelés avagy apró-cseprő örömeink

Mi így összegzünk.
Év elején egy befőttes üvegben kezdtük gyűjteni az örömeinket. Felírtuk azokat az apró vagy jelentősebb személyes történéseket, amik emlékezésre méltóak. 

A legapróbb kis emberi figyelmesség, egy délutáni beszélgetés a barátokkal, színházi előadás, egy balatoni biciklitúra, egy közös ünnepi alkalom, régi kedves ismerős feltűnése, fesztiválok színei és hangulatai, új tánclépések, egy tanulmány sikeres lezárása, egy sportteljesítmény,  ...sok-sok olyan emlékünket vetettük cetlikre, amik nélkül silány és szürke hétköznapok töltenék ki az elmúlt egy évünket. Olyan kincsek ezek, amik megőrzik bennünk a rácsodálkozás képességét.

Az év vége közeledtével ma felidéztük és kiegészítettük őket. Felemelő érzés ilyen módon visszatekinteni és ami még nagyon fontos, minden élményt másokkal, barátainkkal, családunkkal együtt éltünk meg. Egyetlen tárgy vagy szerzés sem került az üvegbe. Egyetlen egy sem.





Pár nap múlva felcímkézek egy új üveget és bizakodással várom a következő évet. 



Mácz István Örülj velem! (1992) című könyvéből egy részlet
"Az emlékeid
Az album a fényképeket őrzi, az emlékezet emlékeidet. Az emlékek éned részei. Építenek. Belülről. Emlékeid nélkül nem vagy az, aki vagy. Emlékeid, amelyen a felejtés úrrá nem lett, uralnak téged. Emlékeid többet árulnak el rólad, mint a tükör, amelybe nézel. Emlékeid. Szerzett ismeretek és élmények. Rútak és szépek. Akartak és akaratlanok. Tudatosak és tudatalatti mélyek. Igen, van valami emlékezés sejtjeidben, ösztöneidben. Az élet valami nem-benned-átélt tapasztalata. Most már a tiéd. Beléd lopta a vér. Emlékeid. Arcok. Tájak. Képek. Emberek. Barátságok. Szerelmek. Egy vidék. Ház. Állatok, amelyek hozzád melegedtek. Kutya, cica, kicsiny madár. Emlékeid. Éneddé váltak, s ha elmondod, már nem olyan. Hiszen arra nincs szó, ami miatt őrzöd őket. Nincs örömed? Hunyd le a szemed. Emlékezz. Valakire, aki örömet adott egy napon, abban az órában… Emlékezz. Az elismerésre, amelyben érezted, valaki ráérzett énedre. Emlékezz. A megértésre, amikor volt, aki veled nevetett és volt, ki könnyedet letörölte. Mennyi-mennyi emlék. Tele vagy vele. Ha ez nem, akkor mi életed mindennapi öröme?!  "

Nincsenek megjegyzések: